Számos új, leleményes módszert bevetve próbálják Európa-szerte kizsebelni a gyanútlan turistákat.
Ha azonban elég éberek és szemfülesek vagyunk, jó eséllyel nincs okunk aggodalomra és elkerülhetők a kellemetlen élmények. Íme néhány példa arra, milyen trükkökkel élnek külföldön a csalók és tolvajok:

Utcai színjáték, megtévesztés

Olaszországi nyaralóhely utcáit fagylalttal a kezében sétálva rója egy turista, mikoris egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy egy csinos nő vitába keveredik az egyik utcai árussal: az árus lopással vádolja a nőt, aki, hogy ártatlanságát bizonyítsa, vetkőzni kezd és kipakolja táskáját. Néhány perc alatt kisebb tömeg verődik össze a történéseket figyelve. Amikor a megvádolt hölgy már a fehérneműnél tart, az eladó hirtelen megtalálja az eltűntnek vélt árut és bocsánatot kér a gyanúsításért. A tömeg lassan feloszlik. Később derül csak ki, hogy szervezett zsebtolvaj banda dolgozott a bámészkodók között és hogy a színjáték alatt a boltos áruja ugyan >meglett<, eltűnt viszont jópár turista pénztárcája, egyéb értéke.
Mindegy, melyik európai országban járunk, nyugodtan feltételezhetjük azt, hogy a minket megkörnyékező koldus sajnos valójában zsebtolvaj, és bármiféle tülekedés azt jelenti, hogy egy tolvajbanda akarja elterelni a figyelmet. Tehát ha bármilyen felfordulást vagy tömörülést látunk, a legjobb, ha ügyelünk a zsebünk és táskánk tartalmára, még mielőtt bármi értékünk is elvész. A legbiztonságosabb viselet természetesen az övtáska, vagy a nyakba akasztható irattartó táska.
A legtöbb megtévesztés és csalás egyébként már jól begyakorolt forgatókönyv szerint működik, és mindenfelé találkozni lehet velük. Barcelona, Berlin és Firenze utcáin egyaránt megtalálható például a nálunk >itt a piros, hol a piros< néven, külföldön inkább a >kagylójáték< vagy >borsó és répa< néven ismert játék; a játékosoknak ki kell találniuk, melyik kagyló mögött van a labda. Könnyűnek látszik, de akik nyernek, azok mind beépített emberek, a turista ebben a játékban csak veszíthet.
Spanyolország utcáin gyakori, hogy ápolatlan, koszos nők szólítják meg a turistákat, a barátság jeleként rozmaringágat nyújtanak nekik, majd jósolnak és ezért fizetséget követelnek. Lehetőleg kerüljük velük a szemkontaktust, ne fogadjuk el a rozmaringágat, és mondjuk udvariasan, de határozottan: 'No, gracias'.

Öltönyös zsebtolvajok

A legdörzsöltebb zsebtolvajok legtöbbször úgy néznek ki, mint az üzletemberek, de sokan turistának álcázzák magukat, így még fényképezőgép és útikönyv is van a kezükben.

Trükkös taxisok

Az egyik jól bevált taxis trükk, hogy a sofőr úgy tesz, mintha elejtette volna a számlát, felvesz egy másikat, amin persze nagyobb összeg szerepel, majd szól az utasnak, hogy kevesebbet fizetett a fuvarért. Van, aki azzal csal, hogy hétköznap napközben is hétvégi, vagy éjszakai tarifával számol. Ha csökkenteni szeretnénk annak kockázatát, hogy átverjenek, célszerű a szállodából vagy az étteremből hívatni a taxit, méghozzá lehetőleg valamelyik ismertebb taxi-társaságtól. Megoldás az is, ha előre megállapodunk a taxisofőrrel a viteldíjról, de ilyenkor érdemes előre tájékozódni a tarifákról. Aki pedig mégis komoly vitába keveredik, hagyjon egy elfogadható összeget az ülésen, és szálljon ki az autóból.

Pénzváltás, bankjegykiadó automaták, visszajáró

Nagy kísértés a csalók számára, ha készpénz kerül elő. Ha valaki segíteni akar pénzt kivenni az automatából, utasítsuk el udvariasan: a PIN-kódunkat akarják. Ha egy pénzautomata elnyeli a kártyát, nézzük meg alaposan, nem lóg-e ki a résből egy vékony műanyag-darab: ha igen, akkor a csalók később ennek segítségével csipesszel ki tudják szedni a kártyát.
Még akkor sem lehetünk teljes biztonságban, ha pénztárosokkal vagy banktisztviselőkkel van dolgunk. Az ő trükkjük az, hogy lassan adják vissza a pénzt. Abban reménykednek, hogy a turista azt hiszi, már nem jár neki több pénz, rávágja, hogy 'Grazie', és elmegy.
Óvatosnak kell lennie annak is, aki nagyobb értékű bankjeggyel, vagy érmével fizet étteremben vagy üzletben. Olaszországban például a teljesen értéktelen régi 500 lírás érme nagyon hasonlít a 2 euróshoz, és ezért időnként megpróbálják ezt elsütni a visszaadáskor.

Vasúti pályaudvaron

Vannak olyan trükkös tolvajok is, akik például a vonatjegy-kiadó automata körül lesik áldozataikat. Buzgón segítenek a naiv turistának a jegyvásárlásban, miközben a pénzünk egy részét is bezsebelik.
Az is gyakori eset, hogy egyenruhában lévő vasúti alkalmazottaknak látszó emberek segítségüket ajánlják például a római pályaudvarokon: készségesen a helyünkre kísérnek, azután pedig >borravalót< kérnek.

Hamis 'egyenruhások'

Olaszországban továbbá az se ritka, hogy megállítják a gyanútlan idegeneket a hamis, >Turistarendőrség< jelvényt viselő emberek és hamis számlákat keresnek a pénztárcákban. Lehetőleg ne adjuk ki a kezünkből a tárcánkat, mert nagy valószínűséggel néhány bankjeggyel könnyebben kapjuk vissza. Fontos tudni, hogy a valódi turistarendőröknek nincs joguk elkérni senki pénztárcáját!
Ugyanígy a szállodában sose nyissunk ajtót >hotel-inspektoroknak< ! Az ilyen csalók általában ketten vannak, és amíg a jóhiszemű turista az egyikkel van készséggel elfoglalva, a másik besurran és elviszi az értékeket a szobából.
Olyan esetre is fény derült már, hogy Bécsben egy hosszú bársonyköpenyt viselő, szépen kisminkelt, felékszerezett, hivatalos árusnak látszó nő árult jegyeket az Operába a legfelkapottabb nevezetességek közelében. A jegyekről persze utóbb kiderült, hogy hamisak voltak.

Mindez nem jelenti azt, hogy Európa veszélyes hely és nem éri meg felfedezni, bejárni országait! Egyszerűen csak érdemes óvatosnak és szemfülesnek lenni, mindig ügyelni az értékeinkre, ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy olykor még a legéberebb utazót is be lehet csapni!


Forrás: Útisúgó.hu